Szerelmesség

Minden kapcsolatban eljön az az idő, amikor elröppen a rózsaszín köd, és kezdjük tisztábban látni a másikat, magunkat, a kapcsolatunkat.

Ekkor szükséges elgondolkozni azon, hogy a továbbiakban tudunk, és akarunk-e együtt lenni a másikkal.

Adjunk időt arra, hogy átgondoljuk. Ne tegyünk hirtelen lépéseket. 

Az ellököm, de mégis visszahúzom játék egy embernek sem tesz jót. Sem a szenvedő félnek, sem annak, aki ezt játsza vele.

Ha egyszer kimondtad: Nem, én ezzel az emberrel nem tudok, és nem akarok együtt lenni, tartsd magad ehhez. Hiszen a másik ennek alapján gondolja, és szervezi át az életét, nincs jogod ahhoz, hogy megint előbukkanj és  felborítsd az életét, egy esetlegesen megint csak hirtelen fellángolásoddal.

És elárulom: soha nem is fog úgy működni, mint ahogy először. Mivel lehet, hogy megbocsájtottatok egymásnak, de örökre ott lesz a tüske mindkettőtökben, és csak az alkalomra vár, hogy kibújjon.

Mivel mindketten ugyanazok az emberek maradtok, és Én valóban nem hiszek abban, hogy az emberek alapjában megváltoznak, így ami most nem jó, az később sem lesz az :)

Amivel nincs baj, ez annyit jelent: nem kell egymást, mint pár kísérnetek az úton.

Ami jó, és kedves volt, azt kell megtartani egymásból, amivel lehettek egymás segítői, barátai, és ez néha fontosabb, mint egy pár. :) 

Az a bizalom, mint először, már soha nem tér vissza, hiszen gondoljunk csak bele: ugyanolyan lendülettel fogjuk meg a forró kávéfőzőt, amivel  már megégettük a kezünket? Ugye nem ? :) Felveszünk egy kesztyűt, vagy rongyot, és úgy nyúlunk hozzá, mert emlékszünk rá: Ez egyszer már fájdalmat okozott.