Mennyi ideig fáj? A hiánya. Hogy már nem beszél, nem kérdez.
Mikor annyi, de annyi minden lenne még... De már nem lehet. Már nem.
Most újra némaságba burkolózva írogatom ki magamból a godolatokat, és majd mint első köhögése a fuldoklónak, szakadnak ki belőlem a szavak.. majd.. ha kell... : Nem ezt akartam... hiányzol... szeretlek...
Kétségbe esve igyekszem gondolni valamire, valami másra.Mindegy hogy mi az, csak ne Ő legyen.
De most nem érdekel, hogy kint süt a nap, hogy a természet megadja a lehetőséget, hogy a nyár utolsó erejét kihasználva bolondozzunk, őrültködjünk. Minek örüljek ennek? Ha nem tudom már Vele megosztani? Egyedül annak örülk inkább, hogy élek, egészséges vagyok...
Szép az élet. Igen, tudom.
